Upgrade – Frissítsd a tudásod!

upgrade-yourself2

A napokban találkoztam egy érdekes blogbejegyzéssel, ami azt taglalta, hogy az elmúlt 8-10 évben népszerű készségfejlesztő tréningek miért lettek “old-school” témák a fejlesztéssel foglalkozó HR szakemberek körében. A felvetés több mint érdekes, főként arra tekintettel, hogy a hazai tréningpiac amúgy is úgy megy össze mint a gyapúpulóver 90 fokos programon. A poszt azzal az alapvető tanulsággal zárul, hogy az olyan alapvető munkaerőpiaci készségek, mint a hatékony kommunikáció, az időgazdálkodás, a konfliktuskezelés vagy a változásmenezsment soha nem mennek ki a divatból, mindig lehet új szemléletet, új technikákat tanulni, hiszen a tapasztalatok halomzódnak, a körülmények változnak, s ezek együttesen mindig szolgáltatnak új tanulnivalót a munkavállalók számára. Két dolgot is eszembe juttat a problémafelvetés.

Az egyik, hogy mennyire nem világos a küldönbség a képzés és a továbbképzés fogalmak között ma magyarországon. A képzés során ugye új tudást vagy készséget alakítunk ki a tanulóban, míg a továbbképzés során – mily meglepő – már meglévő tudást vagy készséget fejlesztünk tovább. Nos amire a poszt is utal, sokan új gondolják, hogy ha én már voltam ilyen képzésen vagy beiskoláztam a munkatársakat egy képzésre, akkor azt ők egyrészt már tudják, másrészt soha el nem felejtik. Tehát fel sem merül sok helyen, hogy a tanulás menniyre erősen repetitív folyamat, s hogy annak eredményét az ismétlések száma, gyakorlásra fordított idő milyen drámai mértékben befolyásolja. Tehát fel sem merül, hogy egy megszerzett tudás vagy képesség nem álladó mindőségben áll a tanuló rendelkezésére annak megszerzését követően, azaz, hogy itt bizony továbbképzésre lenne szükség. Én már csak azt kérdezem ilyenkor, hogy MIÉRT??????

Azon túl, hogy a magyar poroszos oktatási rendszer garantáltan elveszi az emberek kedvét, hogy ha meghallja a tanulni szót életében bármikor, van egy másik nagyon rosssz kulturális beidegződésünk is a tanulással kapcsolatosan: nevezetesen az, hogy ha valamit egyszer megtanultunk – és levzsgáztunk belőle (huhhhhh…. mert vizsgázni mindig kell) akkor “azt nyilván tudjuk”, “túl vagyunk rajta”, “ne is gondoljunk rá többet”. Ebből következik, hogy minden ismételt tanulási “késztetés” – továbbképzés – a munkáltató oldaláról “felesleges időpocsékolás, pénzkidobás”, míg a munkavállaló oldaláról újabb tortúra, ami kellemetlenséget okoz, “mert megint lemaradok a munkámmal és túlórázhatok a hülye továbbképzés miatt”…

Ha sarkítok is, sajnos általánosságban vagyon is igaz, hogy a többség a fent leírt kultúrát szívta magába az elmúlt évtizedekben, így a továbbképzéseknek van egy erős kultúrális gátja, amit a piaci szolgáltatóknak – ha el akarnak adni – bizony át kell törniük. Nem könnyű feladat kétségtelen.

A másik dolgog amit eszembe juttat a fenti kiinduló problémafelvetés, hogy néhány napja olvastam egy másik cikket is, ami itt és most akár izgalmas is lehet. A Beköszöntött az upgrade korszaka című poszt arról szól, hogy az informatikai ipar hogyan teremtette meg a rövid ciklusú termékfrissítés kultúráját és nem kevésbé jövedelmező üzelti modelljét az elmúlt évtizedekben. Nagyon érdekes cikk, ajánlom mindenkinek, de ide most különösen illik. Hogy miért? Mert a tudásfrissítés igényének hiánya vagy alacsony szintje és a tréningcégek értékesítési nehézsége véleményem szerint igen jól kezelhető az IT iparban bevált modellek segítségével. Mit is csinálnak a nagy IT cégek annak érdekében, hogy a felhasználók úgy érezzék, hogy amit megszereztek már egy fejlesztés során (pl: irodai szoftvercsomagot vettek, szövegszerkeztőt, táblázatkezelőt, stb.), az ma már annyira elavult, hogy egyrészt ciki, másrészt visszaveti az üzleti hatékonyságot? Na mit is???? Verziószámokkal látják el a temékeiket!!!! Ugye mindenkinek ismerősek a következők: Microsoft Office 2007, Microsoft Office 2010, Microsoft Office 2013, Apple iPhone 4, Apple iPhone 5, stb. A verziószámok és a hozzájuk igen könnyen kapcsolható marketingüzenetek nagyon is jól és borzasztó egyszerűen képesek felkelteni azt az igényt, hogy FRISSÍTS!!!

Ha ez a módszer ott ennyire hatékony, akkor miért nem használjuk a képzések világában is? Lehetne például úgy is értékesíteni a tréningeket, hogy “Változásmenezsment 2014” vagy “Konfliktuskezelés 6”? Könnyeben megértenék az ügyfelek az új képességeket, amelyeket az új tréningverziók fejlesztenek? Nyilván igen! Mondok is egy példát: Daniel Pink Motiváció 3.0 című könyve jut eszembe, ami egy igen hasolnó logikát alkalmaz. A könyvben leírja az 1.0-ás, a 2.0-ás és a 3.0-ás motivációs rendszerek alapvető működési elveit. Elég sikeres könyv…

Miért lenne jó még, hogy verziószámoznánk a képzéseket? Mert sokkal könnyebben lehetne tanulói portfóliót is építeni a képzésekből és a megszerzett kompetenciákból. Nyilván könnyebben áttekinthető a saját képzési portfólióm – például a LinkedIn profilomban – ha nem az szerepel benne, hogy “Konflikuskezelés tréning 7 alkalommal”, hanem ha az, hogy “Konflikuskezelés 2006, 2007…. 2014”. Itt már csak az egyes verziókat leíró oldalakra mutató linkek kellenek és máris igen jól bemutatható az aktuláis kompetenciakészlet.

Összefoglalva azt mondanám, hogy érdemes innoválni ezen a területen is, mert a képzési piac ma vilagszinten igen, de hazánkban kevéssé innovatív.

Koltányi Gergely
Learnovator

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s