Barát vagy ellenség?

frendorenemyPár hete vissza-visszatérően beszélgetünk róla néhány kollégával, hogy tulajdonképpen egy elektronikus képzésre miként is tekintenek a hagyományos módszereket alkalmazó klasszikus felnőttképzők? A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy ha egy adott képzés megvalósítható hagyományos jelenléti oktatással is és e-learninggel is, akkor hogyan vélekednek a képzési szolgáltatók egymásról?

Versenytársak ők vagy nem?

Nos én azt gondolom, hogy eddig bizony mindkét fél azt gondolta, hogy ők bizony versenytársak. A klasszikus képző azzal érvel, hogy a legtöbb felnőtt nem tud önállóan tanulni és az igaz, hogy az e-learning olcsóbb ugyan, de nem is tanul meg semmit belőle a munkatárs, csak “túlesik” a képzésen.

A másik oldal nyilván azt hajtogatja, hogy a fejlett világ már sok éve elindult az elektronikus képzések irányába, mert egyrészt költséghatékonyabb, másrészt legtöbbször saját időbeosztással, a munkaterhelést alapul véve lehet megtanulni az anyagot, harmadrészt ma már nagyon komoly módszertani háttérrel, akár játékos, élvezhető tananyagokat is lehet készíteni, amik még a hagyományos képzéseknél is hatékonyabbak.

Akkor most kinek is van igaza?

Szerintem mindkettőnek! Csak az a baj, hogy eközben egymás üzletét rontják és az ügyfelet sem segítik a fejlődésben. Úgy gondolom, hogy itt az ideje elszívni a békepipát és kitalálni hogyan lehetne mindenki nyertes.  Például úgy, hogy öldöklő verseny helyett partnerség alakuljon ki a két szakmai kompetenciával rendelkező tábor között és olyan képzési megoldások szülessenek, ahol mindenki a saját erősségeit hangsúlyozva, mégis egymásra épülő, együttműködő megoldásokat kínáljon az ügyfeleinek. Például egy tréning alapozó elméleti hátterét önállóan, elektronikus tananyaggal dolgozzák fel a tanulók, ne raboljuk a drága időt amikor mindenki jelen van. Ahol meg szükséges a fizikai közelség, a testbeszéd, a hangsúly, a mimika, a “kémia” a résztvevők között a fejlesztés érdekében, ott bizony nincs más, mint a jó öreg hagyományos módszerek alkalmazása. Ahol kompetenciát kell fejleszteni az ma még inkább a hagyományos eszköztárral lehetséges, de a megszerzett komptenciák gyakorlása, már jó terep a digitálsi megoldásoknak. Például ha DISC modell szerinti személyiségtipológiát tanítunk, arra valószínűleg nagyrészt tréning módszer kell, de ha azt szeretnénk, hogy jól bevésődjön a képesség muszáj gyakoroltatni. Ehhez szimulációk vagy ehhez hasonló segédeszközök kellenek, amelyek idő, ütemezés és költség oldalról már csak digitálisan versenyképesek.

Szóval, én meggyújtanám azt a békepipát! Ki csatlakozik? 🙂

Koltányi Gergely
Learnovator

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s